2014. október 29., szerda

Malacka és az adó

"Olyan országban szeretnék élni, ahol adót fizetni nem ciki, hanem erény."

Micsoda baromság. Ciki vagy erény odaadni a pénzed a rablónak, ha a nyakadhoz nyomja a kést? Nyilván egyik se, de igazán jól akkor jössz ki a történetből, ha orrba verted a rablót és nálad maradt a pénzed. És ez akkor is igaz, ha a rabló árva gyerekekre és betegekre költené az összeget. A lényeg az, hogy volt-e lehetőséged megtartani. Ha nem volt, akkor kiraboltak, még akkor is, ha neked ez valami bizarr okból tetszik.

Régi történet.

Mi van akkor, ha nem egy rabló van, hanem egy egész intézményrendszer? Bármennyi pénzt elvehetnek, és arra költik, amire csak akarják. Ilyenkor nyilvánvalóan nem számít a rabló személye - pártállása - csak az számít, hogy bármennyit elvehet, és bármire elköltheti. Egy ilyen rendszerbe bele van kódolva a "közlegelők tragédiája". Az összeomlás elkerülhetetlen, mert rövid távon minden rablónak érdekében áll egy picivel többet rabolni, vagy újabb rablókat bevonni a rendszerbe, még akkor is, ha hosszú távon mindenki veszít ezzel.
Ebből aztán egyértelműen következik az a szomorú tény, hogy a fejlett és gazdag társadalmak akkor esnek ebbe a halálos csapdába, amikor a javak előállításáról a szétosztásra helyezik a hangsúlyt. Megjelennek azok az emberek, akik éhező gyerekekről, szegényekről, csupa nemes gondolatról beszélnek. Aztán hozzáteszik: "Ha mindenki adna ennyit meg annyit, akkor már holnap felszámolhatnánk ezt a problémát." Aztán, ha az emberek nem adnak, akkor elveszik tőlük erővel. A legtöbb ember aláveti magát ennek a szelíd erőszaknak, hiszen, ki venné ki a vacsorát az éhező gyerkőcök szájából?
Nem kell sok időnek eltelni ahhoz, hogy egy ilyen társadalom ennek a csúszós lejtőnek az aljára érjen. Azok az emberek, akik a korábbi világban a hősök voltak - azok, akik produktív munkával előállítottak valamit: lángost sütöttek, sört főztek, bútorokat gyártottak ...stb. - akik korábban önként adományoztak a rászorulóknak, hirtelen közutálatnak örvendő adócsalókká válnak. Nekik maguknak kell eltartaniuk azokat a bürokratákat, akik nap mint nap lehetetlenné teszik vállalkozásaik működését.
Egy ilyen társadalomból eltűnik az innováció, az egyéni felelősségvállalás, és végül eltűnik a produktív munka is, mert mindenki másokból akar élni.

Nincs szomorúbb annál, mint amikor egy közösség tagjai elfelejtik azt, hogy kik állítják elő az értékeket, és csak arra figyelnek, hogyan lehetne szétosztani őket. Egy ilyen társadalom sosem lesz szabad, és sosem lehet erős sem. Az erő ugyanis kompetencia, annyit jelent, hogy mi mindenre vagyunk képesek. Ha az inkompetencia nyílt társadalmi támogatás mellett rabolhatja ki a közösség legjobbjait, a legjobbak el fognak menni máshova, ahol békén hagyják őket.
Tehát, kedves gyerekek, nem kell ingyen internet, nem kell internetadó sem. Nem kellenek segélyek, stadionok, állami pályázatok, és jobb lenne az abszurd mértékű adók nélkül is.
Fontos lenne észrevenni, hogy ebben a paradigmában a rablónak is csak rövid távon érdeke a rendszert fenntartani, hosszú távon többet veszít, mint a többiek.

1 megjegyzés:

  1. Gratulálok a cikkeidhez, nagyon izgalmas dolgokról írsz, kôszônôm hogy megosztottad, áldom a karmát hogy idekeveredtem Lorenz kônyve után. Minden jót kívánok!:)

    VálaszTörlés