2015. március 9., hétfő

Feminista jótevők - a szabadság sírásói

Nőnap kapcsán sokfelé olvastam, hogy milyen tragikusan szörnyű a nők helyzete. Kevesebbet keresnek, mint a férfiak, családon belül verik őket,  kevesen vannak a törvényhozásban, és nem engedik őket cégeket vezetni. Volt is nagy örömködés, hogy a német nagyvállalatoknál kötelező 30%-os női kvótát vezettek be a felügyelőbizottságokban. Szerintem mindez egy borzasztóan káros és torz gondolkodásnak az eredménye.

"Véget akarunk vetni a nemi egyenlőtlenségnek."  Emma Watson

A feministák és a hozzájuk kapcsolódó "haladó gondolkodásúak" azt állítják magukról, hogy ők a nőket képviselik, a nőket, akiket elnyom a társadalom. A férfiak uralta társadalom megfékezésére pedig mindig ugyanaz a receptjük: lobbizás a törvényhozásban olyan törvényekért, amik valahogy "helyrebillentik a mérleget." Kinek jó ez?

A nagyvállalatnak biztosan nem, hiszen, ha ez annyira jó lenne nekik, maguktól is ezt csinálnák, nem lenne szükség állami erőszakra. A vállalat rá van kényszerítve arra, hogy hatékony döntéseket hozzon, mert ha képtelenné válik erre, tönkremegy. Ezért alkalmaztak a kapitalista  vállalatok nőket akkor is, amikor a kultúra még ellenezte ezt. Szükségük volt a női munkavállalók tehetségére. És a tehetséges nők éltek is ezzel a lehetőséggel. És élnek vele ma is.

Ha például ugyanarra a pozícióra jelentkezik egy nő és egy férfi, elképzelhető, hogy inkább a férfit vennék fel, mert alkalmasabbnak tartják arra a pozícióra. Ilyenkor a nő néha elvállalja a munkát kevesebb pénzért is, mert neki úgy is megéri. Senki sem kényszeríti a nőt erre, azért hoz ilyen döntést, mert jobb alkupozícióba akart kerülni a többi jelentkezőnél. A vállalat tehát azért alkalmazza végül a nőt, mert megéri neki, a férfi pedig hoppon marad. Nem nagy matek kitalálni, mi fog történni, ha az állam majd megtiltja, hogy ugyanabban a pozícióban ne lehessen különbség a nők és a férfiak fizetése között.

Az alacsonyabb bér tehát a nők fegyvere, amivel olyan munkát szerezhetnek, amit egy férfi annyiért már nem vállalna el, a feministák pedig elvennék tőlük ezt a lehetőséget. Az alacsonyabb bér kitörési lehetőség azoknak, akik a relatív hátrányukat előnnyé akarják kovácsolni. Egy kompetens nőnek semmi szüksége arra, hogy az állam erővel helyet csináljon neki vagy garantálja a bérét. Ezeket megteremti saját magának, ahogy a kompetens férfi. Nincs szüksége arra, hogy egy arrogáns értelmiségi - aki gyakran az egész életét a közszférában, egyetemeken töltötte - odajöjjön, és nagy okosan belemagyarázzon az ő munkaszerződésébe.

A legtöbb statisztika ráadásul nem is ezt a helyzetet vizsgálja. Egyszerűen megnézik, hogy egy adott korcsoportban átlagosan mennyit keresnek a nők és férfiak.  Az átlagos pályakezdő nő például 90%-át keresi az átlagos pályakezdő férfinak az Egyesült Államokban. A feministák szerint egy igazságos világban ilyen különbség nem létezhet, ezért az államnak  nemi alapon is be kell szállnia az osztogatásba és a fosztogatásba.

A régi feministák a szabadságért és az egyenjogúságért harcoltak, ami helyes és támogatandó törekvés volt. Az új feministák állami kvótákban, pozitív diszkriminációban gondolkodnak. Ezeket az embereket már nem az értékek előállítása, csak az elosztása érdekli, és ha nem kapják meg amit akarnak, elveszik erővel. Naiv támogatóik elfelejtik, hogy az a társadalom, ami az erőszakot és ezáltal az inkompetenciát bevonja a gazdasági folyamatokba, tönkremegy.  Az új feminizmus és a bolsevizmus között az a különbség, hogy a bolsevizmusról már mindenki tudja, hogy nem működik. 

Azt gondolom, hogy a nőknek pont akkora szükségük van a mai feministákra, mint a munkásosztálynak a kommunistákra. Mindkét mozgalom a mindent tudó értelmiségi illúziójából táplálkozik. Hogy van egy élcsapat, aki majd kikaparja a többieknek a gesztenyét, zseniális módon megszervezi a dolgokat, és akkor majd minden rendben lesz.  
Feminista ismerőseimnek a produktív munkával történő ismerkedést javaslom. Kezdjenek lángost sütni, füvet nyírni, tévét szerelni, és rögtön rá fognak jönni, hogy a szabadság és a konkrét eredményekkel járó munka csodákat tesz az ember jellemével.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése